Csecsemő- és gyermekkorban egyértelműen a szülő felelőssége, hogy beadatja-e a kötelező oltásokat szeme fényének, illetve él-e az ingyenes védőoltások beadásának lehetőségével. Ez még akkor is így van, ha Magyarországon kötelező védőoltások vannak, és a hazai gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon ritkán fordul elő, hogy egy-egy szülő nem élne ezek beadatásával. Egyre elterjedtebb napjainkban, hogy a nem kötelező, de ingyenesen rendelkezésére álló védőoltásokkal is élnek a szülők. Ugyanakkor mégis előfordul egy-egy kirivó eset, akad szülő, aki elutasítja a védőoltásokat. A közelmúltban történt precedens – amikor szülők nem engedélyezték gyermeküknek a kötelező védőoltások beadását - is azt mutatja, hogy ilyenkor az állam nem kötelezheti a szülőket a védőoltás beadására, hiszen a konkrét esetben is, habár elsőfokon elítélte a szülőket a bíróság, másodfokon felmentették őket. A bíróság arra hivatkozott, hogy a szülők „a hiperérzékeny és antibiotikumérzékeny gyermek védelmét” tartották szem előtt. Államilag nem lehet kötelezni valakit arra, hogy betartsa az emberi együttélés olyan belülről jövő kulturális értékeit, mint például az egészségtudatos magatartás, az egymás értékeire való odafigyelés. Ahogy nem lehet törvényben szabályozni annak az alapvetően humanista gondolatnak a betartását sem, miszerint: „úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, ha veled bánnának”. Nagyon fontos lenne, ha a társadalmi felelősségvállalás olyan fokra lépne, hogy nem csak saját gyermekeinkre, értékeinkre vigyáznánk, de vigyáznánk mások értékeire, gyermekeire is.
