A mai kor emberének viszonylag sok időt kell töltenie a létfenntartással. Manapság már nem igazán jellemző a nagycsalád, ahol szülő, nagyszülő együtt él, és amikor a gyermek beteg, a nagyszülő át tudja venni az anyától, a közösségtől a gyermek gondozását. Sajnos manapság saját szűkebb lakókörnyezetünkbe bezárkózva élünk. A lakás négy fala vagy a családi ház kerítése mögött. Kevés az igazán jó szomszédi kapcsolat, és ez a jelenség mára már a falvak közösségeibe is begyűrűzött. Így a gyermek betegsége, ezáltal a szülők kimaradása a munkából, akár nagyobb fennakadást is eredményezhet a család létfenntartásában. Éppen ezért talán igyekszünk jobban is vigyázni arra, hogy megelőzzük a betegségeket, hogy minél kevésbé essünk ki a munkából. A nők helyzete az elmúlt 100 évben jelentősen megváltozott. A család létfenntartásához egyenlő szerepet kell, hogy vállaljanak a munkából is. Ezért nagyon fontos számukra is, hogy minél kevesebbet kelljen otthon maradni táppénzen egy –akár védőoltással megelőzhető- betegség miatt. Természetesen ez a tendencia nem feltétlenül kedvez a családi egység kialakulásának, hiszen nemcsak a vírusokkal vagyunk intoleránsabbak, de a gyerekek egészséges családigényét sem tudjuk gyakran kielégíteni. Előfordulhat, hogy egy gyereknek – függetlenül a betegségtől – nagy igénye támad arra, hogy otthon maradjon a szüleivel, és feltankoljon egy kis személyes odafordulásból, szülői szeretetből. Sokszor ezt nem tudjuk biztosítani, így aztán előfordul, hogy a felfokozott szeretet- és kötődésigény okoz pszichoszomatikus megbetegedéseket a gyerekeknél. Így a betegség „másodlagos nyeresége” folytán otthon maradhatnak.
Fontos, hogy meg találjuk az egészséges egyensúlyt - akár külső segítség bevonásával – munka és család között, hogy tudjuk, a gyerek nem egy szabályozható műszer, amit ha akarom be-, ha akarom kikapcsolhatok. A gyerek a család szerves részeként egy önálló egyéniséggel, igénnyel, szükséglettel bíró kisfiú vagy kislány. Egyéni fejlődése eltérhet az átlagtól. Ez igaz a betegségekkel való toleranciájára, de a kötődés igényére is. A szülőnek kötelessége a gyereknek olyan gyerekkort biztosítani, ahol az ő egyéni fejlődése és szükséglete arányában kap személyes odafordulást, gondoskodást, szeretetet.
